Az engedelmesség nagyon fontos. Ha egy kutya szófogadó, és jól nevelt a mindennapi életben, az nagyon  megkönnyíti a gazda dolgát. Gondoljunk egy sétára. Nem mindegy, hogy kiabálunk, futkározunk a kutya után, vagy az első vezényszóra végrehajtja a kérésünket. Én amikor elhoztam a kutyámat a tenyésztőtől,  legelső dolog az volt, hogy egy szoros kapcsolatot kialakítsak vele. Célszerű a kutyát úgy elhozni, hogy az első héten vele tudjunk lenni nap, mint nap. Ez nem könnyű, de áldozatot hozni kell itt is, mint mindenhol. Általában nyolc hetesen elhozza a gazda a kutyát haza, és megmutatja neki a lakást, kertet, családot. Jön az ismerkedés, játék és azoknak a dolgoknak a tanulása, amit a kutyának a mindennapi életben használnia kell. Az első napokban 1-2-óránként vigyük le, illetve akkor mindig, ha felébred. Ez azért fontos, mert a szobatisztaság a legalapvetőbb dolog az együtt élésben. Ha ezt betartjuk, nagyon hamar megtanulja, hogy hova piszkítson.

Az oktatást egy pár nappal később el is kezdjük. Sétálunk vele olyan helyen, ahol könnyen mozog a kutya póráz nélkül, nincsenek autók odarohangáló emberek. Ne engedjük, hogy a kutyát ölbe vegyék, elhívják tőlünk idegenek. Sose a kutyával kiabáljunk, ha elmegy máshoz, ha hívják, hanem az illetőnek magyarázzuk el, hogy tanulás van, és az iskolából sem lehet kirohangálni az óráról. Én az első négy hónapban, nem engedtem az utcán idegeneknek simogatni, csak ismerősöknek. Nem etetheti más, és nem is viheti sétálni. Ne engedjük, hogy pofozgassák, cibálják, parancsolgassanak neki. Csak simogatás és labdázgatás lehetséges ismerős kézből. Nem lesz keményebb a kutya, ha agresszívan játszanak vele, csak félni fog, és bizalmatlan lesz. Vigyük el kutya iskolába (ha már az oltások megvannak) és ott a kölyök oviban kiélhette magát. Beállhatunk csoportos őrző-védőre, ahol sok mindent eltanul az ott dolgozó kutyáktól. Ne terheljük túl a kutyát. Ha nem élvezi, ne erőltessük, próbáljuk meg legközelebb. Ne idegeskedjünk, ha az első alkalommal nem úgy teljesít a kutya, ahogyan mi szeretnénk. Össze kell csiszolódni a kutyával, és csak akkor jön el az igazi beteljesülés. A kutya mindent érez, feszültséget, idegességet, vidámságot, rosszkedvet. Csak akkor dolgozzunk a kutyával, ha jó a kedvünk, és nem vagyunk feszültek. Ha ezek a dolgok betartjuk, a saját munkánkat könnyítjük meg ezzel.

Ültetés:

Otthon sok mindent megtaníthatunk a kutyának. A tanítás kölyökkorban mindig étkezés előtt történjen. Pl ültetés. Ha a kezünkben van enni valója, megállunk egyenesen, és kiadjuk a vezényszót, ÜL. Addig nem adjuk neki oda az ételt, amíg le nem ül. Ha leült, megvárjuk a szem kontaktust, majd odaadjuk neki az ételt, és jól megdicsérjük. Minden etetés előtt várjuk meg a szemkontaktust, mert ez a későbbiek folyamán nagyon fontos lesz. Ha már 4-5-alkalommal végig csináltuk, és a kutyának jól megy, utána gyakorolhatunk jutalomfalattal is. Én személy szerint javaslom a virslit. Virslit csak akkor adunk a kutyának, ha kiképzés van. Nem etetünk vele.!!  Én a jutalmazást, később labdával gyakoroltam. A labda a kapocs nálam a kutyával. El kell érni azt, hogy a kutya imádja a labdát, aportos legyen, ehez viszont sokat kell vele labdázni. Minden kutya más és más. Vannak kutyák, akik a hasukért dolgoznak jól, és vannak, akik a játékért. Ezt a gazdának kell eldöntenie melyik a hatásosabb fegyver. Napi 5-8-perc játékos tanulás untig elég a kutyának. A lényeg, hogy mindig akkor hagyjuk abba, amikor a legjobban megy, mert akkor az marad meg a kutyában.

A labdás tanítást én előnyben részesítem. Egyszerűbb, nincs macera az étel beszerzésével, darabolásával.

Tehát labdázunk a kutyával. Válasszunk ki neki, méretéhez a legoptimálisabb labdát. Ha lehet ne teniszlabda legyen, mert az a műszál amivel be van vonva a labda, nagyon gyorsan koptatja a kutya fogát. Mindenképpen gumilabdát használjunk, és 2db ugyanolyat vegyünk belőle. Minden sétánál vigyük magunkkal, és csak akkor dobáljuk neki, amikor egyedül vagyunk. Ilyenkor zárjuk ki a külvilágot és csak a kutyával foglalkozzunk. Ez azért fontos, mert a későbbiekben, amikor a komoly kiképzés kezdetét veszi, már megtanulta a kutya, hogy semmilyen külső körülménnyel ne foglalkozzon, ha a gazdánál labda van. 10-12 hónapos korára úgy kell a kutyának reagálnia a labda látványára, mintha csak az lenne a világon. Ez az eszköz fogja az egész kiképzésünknek az alapját képezni.

Fektetés:

 

A fektetést szintén elkezdhetjük pár hónapos korban. Megfogjuk a labdát, vagy jutalomfalatot a kezünkben, úgy ,hogy a kutya ne lássa csak érezze ,hogy ott van, és kiadjuk a vezényszót, FEKSZIK, és a kezünket a föld felé mutatva, lerakjuk a jutalmat a kezünkkel együtt a földre, miközben a másik kezünkkel segítünk, és finoman lenyomjuk a kutyát, a marjánál fogva. Ha lefeküdt megkapja. Addig nem jutalmazunk, amíg a kutya le nem feküdt. Napi rendszerességgel, többször is csinálhatjuk. A dicséret sosem maradhat el.!!!!

 Ha már ez is jól megy, és tudja a kutya mit jelent a fekszik vezényszó, akkor a napi  játékos percek folyamán is alkalmazzuk a tanultakat. Ez azért célszerű, mert a kutya összefogja kötni, hogy a vezényszavakat minél hamarabb teljesíti, annál hamarabb játszhat.

Folytatjuk!!!!!!!